Ezt is megéltük: KisPipi két éves lett. E. pedig holnap lesz 41. Igen, megszültem a szülinapi ajándékát. Bebe sok-sok ajándékot kapott, leginkább a lufiknak és anyukám ajándékának - egy borzasztóan idegesítő, csilingelő, villogó rendőrautó - örült. Szerencsére estére kimerült az elem belőle, így a gyereket is le tudtuk fektetni aludni.
Egyébként határozottan jobban élvezzük Anyukám mostani látogatását. Eddig csak kevés esetben kaptam agyzsibbadást tőle. Az egyik ilyen a beteljesítő jóslatok, a "ne fuss, mert elesel", ne mássz fel, mert leesel", "ne nyúlj hozzá, mert eltöröd". Nálunk eddig ilyenek nem hangoztak el, ezért Bebe döbbenten veszi tudomásul, hogy nem futhat, nem mászhat, vagy nem nyúlhat dolgokhoz. Illetve nem dobálhatja a krumplit.
Ezt a részt azért kifejtem, jó? Nahszóval, már a második nap Anyukám fejemre olvasta, hogy neveletlen a gyermek. Túl sok minden van megengedve neki. Kérdeztem, hogy mégis micsoda, csakhogy képben legyek, mit is kellene változtatnom. Nem tudott rá válaszolni, csak azt ismételgette, hogy elkényeztettük Bebét. Végül sokadszori nekifutásra azt találta mondani, hogy azért, mert dobálja a krumplit. Történt ugyanis, hogy krumplit hámoztam, Bebe megkaparintott belőle egyet és azt dobálta a konyhában. Ekkor bevallottam, hogy ez minden alkalommal megtörténik, amikor krumplit pucolok, vagyis hetente egyszer vagy kétszer. Nincs belőle harag vagy hiszti, amint visszateszem a krumplit a helyére, a dobálás sem lesz tovább érdekes. Tehát mondjuk heti tíz perc krumplidobálással telik nálunk. Szerintem ez nem nagy dolog, tekintve, hogy sem a berendezési tárgyaknak, sem Bebének, sem pedig a krumplinak nem lesz tőle baja. Illetve, a krumpli olyan helyen van, ahol Bebe minden nap látja, tudja hol van, mégsincs naponta durva burgonycsata a lakásban.
De ez nem megengedett. Ez neveletlenség. Mert ebből azt tanulja, hogy bárhol, bármit dobálhat. Szerintem viszont, amíg nem dobál bármit, bárhol, jók vagyunk. Ugyanígy, miért nem azt mutatjuk meg neki, hogy bár megfoghatja, mindezt óvatosan tegye, mert eltörheti, vagy elejtheti. Vagy felmászhat, de ott vagyok mellette, elkapom, ha leesik, ott vagyok, ha segítség kell. Jah, hogy akkor tényleg mellette kell lenni? Végig figyelni? Mindig előre gondolkodni? Hát, ez buzi fárasztó... meg nem lehet leülni közben a padra... vagy nyugodtan fényképezni... esetleg virágokat nézni... hát, komolyan... nincs igazság.
Mintha anyósomat hallanám: Azért kell betenni a cumit a szájába, hogy ne egye a füvet/földet mikor kiteszik a pokrócra játszani. Szerintük amit nem látunk nem fáj. Persze otthon meg én nézek értetlenül mikor a gyerek random dolgokat helyez el a szájában (cumi híján) és úgy indul felfedezni a lakást.
VálaszTörlésJesszus... mindig azt hiszem, hogy csak nálunk beszélnek zöldségeket a nagyszülők, de látom nálatok is "képben" vannak. :)
TörlésEzt a mellette kell lenit ismerem:) Pár napja egy ismerős anyuka ramhagyta a 3 éves lányát és elment fodrászhoz. Mondta, hogy nem kell nagyon figyelni rá. És komolyan, a gyerek 40 percig hintázott. Mi eközben minden játékot vegigmasztunk, lecsusztunk, homokoztunk, bujocskaztunk, ropult a kavics. Hát ez van, mellette kell lenni meg előre gondolkodni, még gondolatot olvasni. Alvással hogy álltok?
VálaszTörlésIlyen gyereket én is ismerek, sajnos az anyukát is, aki szentül meg van győződve róla, hogy ez az ő hiperszuper kötődő nevelése és vidaági érdeme.
TörlésAlvás elég változó. Van, hogy nyekkenés nélkül végigalszik 10 órát. Van, hogy 3-4-szer kel és csak úgy nyugszik meg, ha szorosan hozzámbújhat. Hogy ez éppen mitől függ, dunsztom sincs.