Third months

A harmadik hónap érezhető változásokat hozott, főleg az utolsó két hét. Eljutottunk ugyanis odáig, hogy már üvöltés és hiszti nélkül tudunk huzamosabb ideig házon kívül tartózkodni. Így voltunk vendégségben Bencééknél, aki Ficánkánál másfél hónappal idősebb. Érdekes volt látni, hogy Ficánka bár pont akkora volt, mint Bence, egy csomó mindenben le van még maradva a korából adódóan. Így viszont azt is láttuk, hogy hamarosan képes lesz dolgokat akarattal megfogni és tudatosan a szájába gyömiszkölni.

Következő hétvégén pedig vidékre utaztunk, a szomszédos Kent megyébe, találkozni E. régi haverjával, feleségével és két fiával. Gyönyörű házban laknak, elképesztően csodaszép környezetben. Pont olyan, ahogyan az ember a vidéki Angliát elképzeli. Ficánka pedig édes volt, mosolygós, mindenkit az ujja köré csavart. Végül két hatalmas zsák ruhával távoztunk. Nagyjából úgy néz ki, hogy egy éves koráig zoknin és bodykon kívül semmit sem kell vennünk neki. 

Egyre többször szóba kerül, hogy vidékre kéne költöznünk, pl. Kent ideális lenne, mert közel van Londonhoz, olcsó, csodaszép, jók az iskolák és jókat lehet kiránduli. Egy szóval pont olyan lenne, mintha otthon laknánk, és valószínűleg imádnám is. Bennem mégis vannak kétségek. Leginkább azért, mert az összes ismerősöm, barátom Londonban van és nekik nincs lehetőségük, pénzük engem csak úgy meglátogatni. Egyszerűen utálom még a gondolatát is annak, hogy megint új ismerősöket, barátokat keressek. Én a saját régi barátaimat akarom vissza. Arról nem is beszélve, hogy egy csomó múzeumot és parkot akarok Ficánkának megmutatni, ha elköltözünk ezek csak hétvégi programok lesznek és nem olyanok, hogy reggel metróra ülünk és világot látunk. Persze ezektől a gondolatoktól nagyon rosszul érzem magam, mert ezek az én vágyaim és nekem most a fiam érdekeit kéne szem előtt tartanom, mint jó levegő, iskolák, nyugodt környezet.

Gyorsan le is írom, hogy milyen sokat fejlődött, pl. tud már hangosan röhögni, textil pelust csócsálni, nyálbuborékokat fújni és különböző idétlen pofákat vágni, dolgokat megmarkolni ís tartani. Szerencsére egyre kevesebbet sír, bár az időjárás változásokat rendre megsínyli, így pl. ma is nyűgösebb a szokásosnál. És persze, hogy kerek legyen a történet, beindultak a fogai. Szerencsére mostanra bevásároltunk minden gélt, granulátumot, lázcsillapítót, szóval jöhet bármi.

NHS again

- Jó napot kívánok, a receptemért jöttem.

- Neve?

- John Smith. (személyiségi jogok miatt a nevet megváltoztattam, mintha nem tudná amúgy is mindenki)

A recepciós kislány csak keres, keres. Harmadszorra is nekifut, majd:

- Születési ideje?

- 75. augusztus 6.

Újból keres, majd egyszer csak felkiált:

- Nahát, az "S-nél" volt!

Mi már nem merünk röhögni...

Bad luck

Azon napok egyike mikor legszívesebben azonnal összepakolnék és elköltöznék. 5 órája altatom a gyereket, de valahányszor becsukja a szemét, az emeleten elkezdenek szögelni, bebasszák az ajtót, felteszik a teavizet, fel-le sétálnak a nyikorgó lépcsőkön, felfúrják a képeket, új csengőhangot próbálnak az új telefonra, majd hangosan telefonálnak, mert kicsit süketek és poénból megnyomják a csengőt. Igazán kár, hogy szeretem E. szüleit, így a gyilkosság sajnos nem megengedett.

Growth spurt

Múlt hét végén Ficánka is átesett a növekedési ugráson, mikor is óránként éhes volt és megállíthatatlanul üvöltött, ha kevesebb tejet kapott, mint amire számított. Ennek örömére, most újból visszaesett a három hetes hasfájós korszakára, mikor megállíthatatlanul üvöltött a hascsikarástól. 

Nem unatkozom.

Ugyan itt: közepesen használt 36 éves test, agyhalott állapotban eladó.

At the GP

- Jó napot kívánok, időpontunk van a 8 hetes oltásra és felülvizsgálatra.
- Neve?
- Ficánka.
- Születési idő?
- Augusztus 4.
- És tavaly vagy idén?
- ???

(NHS mi így szeretünk!)

Second month

Éjszakánként még mindig gyakran ébredek rémálomból. Leggyakrabban a műtétről álmodom, ahogy fekszem a vakítóan fehér műtőben, csövek lógnak belőlem, miközben többször megszúrnak, hogy még több csövet rakjanak belém, a gépek sípolnak minden egyes szúrásnál, az orvosok pedig aggódó arccal kérdezgetik, ujjukkal a nyaki ütőeremen: hogy van? jól van? Én pedig halkan, suttogva, mert minden levegővétel nehéz, könyörgöm nekik, hogy hagyjanak meghalni.

Ennél a pontnál rendszerint megébredek, boldog vagyok, hogy nem hallgattak rám. Attól még boldogabb vagyok, hogy Ficánka a jobbomon (mózeskosárban), E. a balomon horkol. Néha felnyögnek, apa és fia, kórusban, sztereóban. Én pedig boldog vagyok. Van amikor persze szorongok, mert nem csináltunk még mindig útlevélképet, mert holnap egyedül utazom Ficánkával buszon, hétfőn meg metrón, mert aggódom, hogy az L&Q mit fog szólni a kérelmünkhöz, hogy nem hagytam e túl későre a pelenka rendelést, hogy hol fog érni a szoptatás, ha a városban lődörgöm, hogy megjön e időben a BioGaia csepp, hogy E. vajon eleget aludt e... stb.

Közben észrevétlenül a napok valahogy egyszerűbbek lettek. Persze még mindig összekeverem a "fáradt vagyok" sírást az "éhes vagyokkal", ennyire szar anya vagyok. Viszont már legalább van mit összekeverni az előző havi egybefüggő üvöltés helyett. A sírás ettől még mindig fárasztó, idegőrlő és gyötrő, hogy segítsek, mit csináljak... de legalább már tudom, hogy nem egész napra szól. És igen, a rutin segít, bár altatásban még mindig igen rosszul teljesítünk, de legalább már eljutottunk odáig, hogy néha önmagát altatja el amikor mi már föladjuk, ami elég nagy teljesítmény. 

És nevet. Fogatlan szájával, összehúzott szemekkel, huncutkodva. Reggelente így ébredünk. Föléhajolok, ő pedig rámvigyorog, tiszta, szeretetteljes csillogó szemekkel. Ha felé nyúlok, kurjant és nevet tovább. Ilyenkor elönt a hála azok felé az emberek felé, akik, ott akkor nem hagytak meghalni, az Anyukám felé, aki bátorított és E. felé, akinél jobb apa nincs is e földön. És úgy érzem, ha nem ölelhetem magamhoz össze is dőlne a világ.

A rutinunk pedig bár nem pontos, de legalább valami. Reggel ébredünk, amikor. Mindketten átöltözünk, már Ficánka is rendes utcai ruhában feszít egész nap, mint a nagyok. Majd elütjük az időt a délelőtti alvásig, aztán én ebédelek, ő meg nézi a babakocsiból. Délután, ha jó az idő, csavargunk, barátokkal találkozunk. Mert már mobilak vagyunk, magamra kötöm a hordozóba és már hasítunk is. Persze estére marhán fáj a hátam és a derekam, de legalább kimozdulunk, ami minden pénzt megér. Esti fix időpontunk még a hét órai fürdés, amit imád. Ha valahogy elfelejtkezem az időről, akkor sírással követeli a fürdést, mi meg rohanunk teljesíteni a kívánságát.

Ha E. hazaér fürdetésre, akkor ő fürdet. Ficánka olyan szeretettel bámul rá, hogy én rendre elbőgöm magam minden alkalommal, így a fiúk kitiltottak a fürdőszobából. Csak annyira mehetek be, hogy pizsibe bújtassam Ficánkát. Fürdés után kicsit elpilled, ilyenkor megehetjük mi is a vacsit, beszélgethetünk, fürödhetek én is. Majd megébred és 10-ig vigyorog, dumál nekünk, amikor is bealszik vagy a saját viccein, vagy a mellemen.

A legjobb az egészben, hogy mindezt már durva sírás nélkül. Nyilván sír most is, de kiszámítható és könnyebben megnyugtatható. Tisztán látszik, hogy kifele megyünk a rémálomból. Én pedig napról napra szerelmesebb vagyok a fiamba.

Language

Annyira elszégyeltem magam miután elolvastam ezt a kávészünetes lánynál:

itt ul melletem egy magyar picsa, ( marmint a szo szoros ertelmeben ugy nez ki, mint egy ukranprosti) mellette az angol ferje, es a par honapos gyerekehez angolul beszel. de ha a ferje nem figyel. akkor is.

de miert?!?!?!?!?

Mert én is így csinálom. Úgy értem, ha E.-vel vagyok mindig angolul beszélek Ficánkához, mert nem akarom, hogy úgy érezze ő kimarad a kommunikációból. Ha kettesben vagyunk Ficánkával mindig magyarul beszélek hozzá. Magyarul énekelek, magyarul mondom a mondókákat. Próbáltam angolul is, de valamiért nem éreztem hitelesnek a számból, így ez marad olyan alkalmakra, mint a baba úszás. Pedig frankón tudok már vagy 4 mondókát, de valahogy egyik sem olyan vicces, mint a "Megy a gőzős" vagy az "Éliás, Tóbiás", főleg a dödölle része.

Egész idáig nem féltem, hogy Ficánka nem tanul meg magyarul, most viszont bennem van a félsz. Annyira szeretném, ha értené és élvezné azokat a meséket, történeteket, amiket én is gyerekként.

Pubic nursing

Ahogy olvasom a nyilvános szoptatás elég megosztó téma odahaza. Még Isolde is írt róla posztot. Itt a nagy ködösben, ez tökéletes magánügy. Úgy értem nem vonulnak a nők az utcára azért, hogy nyilvánosan is szoptathassanak, mert ez teljesen magától érthetődő jogod. Nem kell wc-ben bújdokolnod csak azért, mert a babádra rájött az éhség. Hiszen te sem a klotyóban bujdokolva étkezel. Csak annyi az általános kérés, hogy amennyire lehet fedd le magad, hiszen a csupasz mell itt is félreértésre adhat okot.

Mikor még terhes voltam, úgy gondoltam, hogy soha életben nem fogok nyilvánosan szoptatni, mert az olyan... olyan... illetlen. Aztán megszületett a fiam, aztán lett egy iszonyú durva műtétem és ezek az élmények gyakorlatilag kiölték belőlem a szégyenérzetet. Az alatt a két hét alatt annyi ember látta az alsó részemet és annyi ember keze megfordult bennem, hogy mára már baromira nem érdekel ki, mit gondol arról, hogy nyilvánosan szoptatok.

Persze ne úgy képzeljétek el, hogy kiülök a placcra, előkapom a mellem és ráteszem a gyereket. Ennyire azért én sem vagyok naturista. Vannak csudaszép szoptatós felsőim, melltartóim, amikben valóban egy mozdulat, amíg mellre teszem Ficánkát. Aztán ráteríek a fejecskéjére egy textilpelust vagy a kardigánomat és az egészből senki nem lát semmit, csak két kalimpáló gyereklábat. Nyilván mindenki tudja mit csinálok, mégis eddig csak mosolygást és kedves szavakat kaptam ismeretlenektől. Jó is ez így. 

Tudom, hogy a szoptatás intim dolog, köztem és Ficánka között, mégsem ülhetünk örökké a szobában bezárva csak azért, mert szoptatok. Amennyire lehet megteremtem neki így is a csendet és a szeparációt, de nekem, mint társas lénynek szükségem van arra, hogy kimozduljunk otthonról, és mivel tápszerről és cumisüvegtől hallani sem akar, ezért nincs más megoldás. A mellem mindig kéznél van, nem kell sterilizálni, nem kell melegíteni, pont úgy jó. Az pedig, hogy ki, mit gondol a nyilvános szoptatásról, mint illetlenségről, zavaró dologról, magasról letojom.