Íme a pocak 3 és 1/2 hónaposan. Igen, még néha nekem is eszembe jut, hogy csak vicc az egész, reggelre majd elmúlik. De szerencsére elég ragaszkodó. Annyira, hogy egyik hajnalban arra ébredtem, hogy kirúgja az oldalamat, majd éhes cápaként körözött a bal oldalamon. Ezután átspurizott középre, ahol újból belémrúgott, majd bukfencet vetett háromszor. Mindeközben én E-t próbáltam felébreszteni, aki csak odáig jutott el, hogy a pocakomra tette a kezét, majd visszaaludt. Pedig elég hangosan nyöszörögtem, hogy: ezt érzed? úristen! hát ez nagyon vicces! Később pesze sajnálta, hogy mindezt átaludta, de megigérte, hogy ha majd szülök könnyebben fel fog ébredni, csak üvöltsek hangosan a fülébe.
Szerencsére másnap Ficánka adott egy pacsit E-nek, aki ettől teljesen megnyugodott, mert szerinte így kiderült, hogy őt is szereti a baba. Majd rögtön hangot is adott az elképzelésének, miszerint az Ő Fia, majd boxoló lesz, mint az apja. Igazán nem akartam elkeseríteni, hogy engem ezek a mozdulatsorok inkább emlékeztetnek egy orosz népitáncosra, sem mint boxolóra. És ugye koránt sem biztos, hogy fiú.